2006. december 21. A MISZ véleménye a gazdasági és közlekedési miniszter által az Országos Érdekegyeztető Tanács részére készített „A kis- és középvállalkozások fejlesztésének koncepciójáról” szóló előterjesztésről Részletek
2006. december 12. A MISZ véleménye "A Kormány középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiájának céljairól és elveiről" szóló kormány-előterjesztés tervezetről Részletek
2006. november 28. Közös nyilatkozat a tudományos kommunikáció erősítésére Részletek
2006. november 22. A MISZ Vezető Testületének véleménye az "Ipari Park" címről és az ipari parkok fejlesztését szolgáló rendszer működéséről szóló 186/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet tervezett módosításáról Részletek
2006. november 9. A MISZ támogatja a kutatás-fejlesztésre fordított összeg levonását a szolidaritási adóból Részletek
2006. november 8. Észrevételek a "a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalról és egyes, a kutatás-fejlesztést és az innovációt érintő jogszabályok módosításáról" c. kormány-előterjesztés tervezethez Részletek
2006. november 8. Vélemény a Közép-dunántúli Régió Operatív Programjáról Részletek
2006. november 8. Észrevételek a környezet és energia Operatív Program 2007-2013 egyeztetési változatához Részletek
2006. november 8. Vélemény a Nyugat-dunántúli Régió Operatív Programjáról Részletek
2006. november 8. Vélemény a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 3. változatáról Részletek
2006. október 2. Vélemény a "Felülvizsgált Nemzeti Lisszaboni Akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért" című anyagról Részletek
2006. szeptember 15. Vélemény a gazdaságfejlesztési program keretében alkalmazandó biztosítékok körének felülvizsgálatához Részletek
2006. augusztus 30. Vélemény az Új Magyarország Fejlesztési Terv
Foglalkoztatás és növekedés - 2007-2013 második olvasatáról Részletek
2006. augusztus 25. Megjegyzések az "Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv" vitájához Részletek
2006. augusztus 2. Vélemény a "Tudás, Alkotás, Érték", a Magyar Köztársaság Kormányának kutatás-fejlesztés és innováció-politikai középtávú stratégiája a gazdasági versenyképesség ösztönzésére c. anyagról
Részletek
2006. július 13. Vélemény az "Előzetes adalékok a Magyar Információs Társadalmi Charta elkészítéséhez" c. dokumentummal kapcsolatban
Részletek
2006. június 27. Vélemény a Környezetvédelmi Operatív Programról Részletek
2006. május 9. Vélemény a Versenyképes Gazdaság Operatív Program (VEGOP) 2.0. változatáról (2006. április 25.) Részletek
2006. március 9. Vélemény a Versenyképes Gazdaság Operatív Program (VEGOP) tervezett intézkedéseiről Részletek
2006. március 7. Vélemény a kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs projektek közfinanszírozású támogatásáról szóló
kormány-rendelet tervezet egyes fejezeteiről Részletek
2006. március 6. Magyar Bálint oktatási miniszter válasza a K+F pályázati rendszer értékelésével kapcsolatban Részletek
2006. február 28. Állásfoglalás a hazai K+F, ill. innováció szükségességéről Részletek
2006. február 27. Szakmai vélemény a VEGOP febr. 9-i változatáról Részletek
2006. február 13. Vélemény
a Magyar Köztársaság tudomány-, technológia- és innovációpolitikai
középtávú stratégiája a versenyképesség ösztönzésére c. tervezetről Részletek
2006. február 3. Észrevételek a Nemzeti Környezettechnológiai Akciótervről
készült kormány-előterjesztéshez Részletek
2006. február 1. A MISZ Vezetősége nevében az alábbi levelet juttattuk el Dr. Magyar Bálint és Dr. Kóka János minisztereknek Részletek
2006. január 31. Vélemény a versenyképességi Operatív Program "draft" változatáról Részletek
A Magyar Innovációs Szövetség véleménye
a Magyar Köztársaság tudomány-, technológia- és innovációpolitikai
középtávú stratégiája a versenyképesség ösztönzésére (2006-2013)
c. tervezetről (P16 változat)
Összefoglaló vélemény
A 2006.1.16-án kelt P16 számú stratégia tervezet négy fejezetből áll. Az anyag legfőbb hiányossága, hogy nem tárja fel a K+F, ill. az innováció területein meglévő különböző érdekeket, a köztük lévő érdekütközéseket és ezek következményeit. Nem próbál ezek között nyíltan rangsorolni, és ezekből egy integrált nemzeti érdek érvényesülése felé mutató megoldást mutatni.
A tervezet értékelhető, több elemében színvonalas része a hazai helyzet ismertetése. (Megjegyezzük ugyanakkor, hogy az anyag pl. nem foglalkozik a kooperációs kutatási központokkal, amelyek a GVOP keretében uniós pénzekből támogatott programok.) Korlátja azonban, hogy nem vizsgálja elég mélyen a bemutatott helyzet történelmi és strukturális okait, így valójában nem is alapozza meg az érdekviszonyok előbbiekben hiányolt elemzését.
A dokumentum javaslati (vagy intézkedési) része teljesen kezelhetetlen. Gyakorlatilag minden olyan célkitűzést, jelszót, általános kívánalmat, jó tanácsot követelményként felsorol (gyakran ismételten, különböző variációkban), amelyek az utóbbi évtizedekben ezen a területen elhangzottak és evidensek.
A 4. fejezet hemzseg az üres imperatívuszoktól, arról, hogy ezeket a követelményeket miként lehet teljesíteni, gyakorlatilag semmit nem lehet megtudni. A címszószerűen meghatározott feladatok között változatlanul megjelennek az innovációs törvény végrehajtására kiadott kormányhatározatban megszabott feladatok, amelyek közül éppen a leglényegesebb szervezeti, érdekeltségi, szabályozási ügyekben több mint egy év alatt nem születtek érdemi eredmények.
A 2003-2004-ben született innovációs törvények előkészítése során a kormányzat és egy meglehetősen széles szakmai közösség konszenzusra jutott a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció területén szükséges változások alapelveiről. A stratégiának éppen az lenne a funkciója, hogy explicit módon kifejtse ezen változások végrehajtásának módját, a változások ösztönzésének, ha kell kikényszerítésének eszközeit, és felkészüljön az esetleges érdekkonfliktusok kezelésére.
A jelenlegi helyzet mutatja, hogy érdekkonfliktusok máris jelentkeztek (l. alapkutatás finanszírozása), sőt a Kormány maga is kihátrált a hasznosításra irányuló kutatás és az innováció területén vállalt kötelezettségéből (l. az Alap költségvetési támogatásának módosítása), és elmaradt a végrehajtásra szolgáló konkrét feladatok elvégzése is.
A tervezetet összességében alkalmatlannak tartjuk egy nemzeti tudomány-, technológiai és innovációs stratégia meghatározására. A Magyar Innovációs Szövetség azt javasolja, hogy ne az elkészült szöveg javítgatására, hanem új alapokra helyezve kerüljön kidolgozásra a stratégia.
A következőkben a stratégia-tervezet néhány súlyponti kérdésével kapcsolatban foglaljuk össze véleményünket.
Az alapkutatások támogatásáról
Az alapkutatások ráfordítása Magyarországon a rendszerváltás évéhez viszonyítva 2004-ig (az OECD által alkalmazott metodika szerint számítva) reálértékben 2,1-szeresére nőtt.
Az adatok valóságtartalmát kismértékben torzítja a pályázati projektek tevékenységeinek besorolásához fűződő érdek, mivel az alap-, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés eltérő támogatásintenzitása csak a vállalkozásoknak nyújtott pályázati támogatások esetében érvényesül. Közvetlenül a vállalkozásoknak jutó pályázati támogatás pedig sohasem lépte túl az összes pályázati támogatás 20 %-át, azaz maximum 4-5 milliárd Ft-ot tett ki. A vállalkozásoknak jutó K+F támogatás tehát az összes hazai ráfordítás 2-3 %-a volt, amelyen belül fellépő esetleges torzítás érdemlegesen nem befolyásolhatja a hazai K+F tevékenységi struktúráját.
A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap (ide értve a vállalkozási szférából bevonásra kerülő, az eddigi országos K+F ráfordítás 10 százalékát kitevő többletforrást és a költségvetési támogatást is) a törvény szelleme és betűje szerint a magyar gazdaság versenyképességének és innovációs teljesítményének javítását kell, hogy szolgálja. A célzott alapkutatásokra pedig a felkészült vállalkozások részvételével, illetve vezetésével megvalósuló, technológiai áttöréseket megcélzó, keresletorientált projektekben van szükség.
Ez persze keményebb eredményességi kritériumok vállalását, szigorúbb munkaszervezést kíván, mint az intézményfinanszírozásból vagy alapkutatási pályázatokból végzett tiszta alapkutatás. A hivatkozott törvényeknek éppen ez volt az egyik céljuk.
Korrekt pályázati támogatási rendszert
Természetesen ahhoz, hogy ezt hitelesen tudja kommunikálni a kormányzati tudománypolitika, a törvény szellemének megfelelő, korrekt és átlátható pályázati támogatási gyakorlat kell. Éppen ezért kell a stratégiában állást foglalni az Alap körüli kérdésekben.
Tartható-e olyan támogatási gyakorlat, amelyben a megítélt támogatásoknak mindössze 20%-a jut a vállalkozásoknak? Elszámol-e az Alap kezelője a járulékot befizető vállalkozásoknak azzal, hogy az Alap felhasználása miként szolgálta a gazdasági társaságok kutatási és innovációs érdekeit?
Célszerű-e többmilliárdos projektek támogatását meghirdetni, azaz felkészült-e a támogatott K+F szegmens ilyen volumenű projektek hatékony megvalósítására?
Hogyan lehet többmilliárd forintos projektekkel néhány nap vagy néhány hét alatt korrektül pályázni?
Komolyan veszi-e a Kormány a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap létrehozásakor vállalt kötelezettségét az Alap költségvetési támogatására? Ha a Kormány egyik évben visszavonja a partnereknek adott szavát, és semmisnek tekinti a törvényben meghatározott kötelezettséget, akkor mi a garancia arra, hogy ezt más években nem teszi meg?
Mi indokolja, hogy az Alap eredeti célját garantáló felhasználási szabályokat fellazították? Milyen felhasználási célok, milyen kedvezményezettek érdekében történt ez meg?
Van-e a Kormánynak terve arra az esetre, ha a vállalkozások járulékbefizetése a következő években jelentősen csökken, vagy a járulék, mint bevételi forrás adótechnikai okokból nem működtethető?
A kutatás-fejlesztési erdmények üzleti és közösségi hasznosítása
Az innovációs törvény alapvetően a kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs eredmények hasznosítás érdekében született. Hasznosítást jelent mind az üzleti céllal, gazdasági eredmény reményében történő felhasználás, mind az olyan közösségi célú felhasználás, amelynek eredménye a közszolgáltatások minőségének, védelmi képességének stb. javítása.
Célszerű, ha ezt a stratégia is hangsúlyozza, és ezzel a közösségi célú hasznosítás feladatát is értelmezi.
A közösségi felhasználású innovációk keresletét az állam, valamint az önkormányzatok határozzák meg. Az államapparátus azonban nem innovatív szervezet, a tapasztalat szerint ez a szektor az innováció legszűkebb keresztmetszete.
A közösségi célú innovációk befogadása és alkalmazása nem csak a közszolgáltatások minő-sége és hatékonysága javításának fontos forrása, hanem az üzleti hasznosításnak is feltétele. Hogy ebben az üzletben lévő potenciális jövedelemszerzési lehetőséget realizálni lehessen, ahhoz legtöbbször hazai referencia kell, amit a hazai közösségi felhasználás teremt meg. Azokban az országokban, ahol az innováció a gyakorlatban is meghatározó versenyképességi tényező, a közösségi felhasználás piacteremtő hatása legalább olyan fontos felhajtó erő, mint a K+F közvetlen támogatása.
Ezért tehát egyet lehet érteni a tervezetnek azzal a követelményével, hogy "hatékonyabbá kell tenni a kutatás-fejlesztés és az innováció érdekeinek képviseletét a közigazgatásban". Ez azonban szómágiával nem érhető el. A megvalósulás feltételeiből két dolgot feltétlenül hangsúlyozni kell.
Az egyik, a stratégiai funkció megerősítése minden kormányzati szakterületen, és egy valódi kormányzati stratégiai koordináló szerv (minisztérium) színvonalas működése.
A másik, hogy a kormányhivatalokban vissza kell állítani a tudás és a szakmai tapasztalat becsületét.
A közfinanszírozású kutatóhelyek döntést igénylő kérdései
A közfinanszírozású kutatóhálózatban valóban több teljesítményt fékező, hatékonyságot rontó körülmény érvényesül. Általános javítási óhajokkal ez alig orvosolható, de a problémák alapvető okai ismertek.
Ezek: a kutatók közalkalmazotti státusza, valamint a kutató-fejlesztő munka adottságai-hoz, ütemezéséhez nem illeszkedő költségvetési gazdálkodási rend. Természetesen az ebből erdő problémák szakterületenként, tudományáganként eltérő súlyúak. Ezért írta elő az innovációs törvény végrehajtására kiadott kormányhatározat, hogy egy vizsgálat alapján - több változatban - javaslatot kell tenni a Kormány részére az adottságokhoz igazodó szervezeti és gazdálkodási formákra, valamint az átalakulás feladataira.
Az érdemi vizsgálat elmaradt, viszont ezen a területen meglévő problémák felemlegetése a szakszerű megközelítés hiányában egy "privatizációval" rémisztgető hangulatkeltéshez vezetett, míg a feladat lekerült a napirendről. A stratégia kapcsán a Kormánynak el kell dönteni, vállalja-e annak kinyilvánítását, hogy indokolt esetben egyes költségvetési kutató-helyek számára lehetőséget biztosít szervezeti formájának átalakítására, és amennyiben a tevékenység tartalma azt igényli, változhat a költségvetési gazdálkodási rend, és a közalkalmazotti státusz.
Az innovációs törvény az alapvető jogi szabályozás szintjén a költségvetési kutatóhelyeken született szellemi termékeket kiszabadította az államháztartási törvény kötöttségeiből, és utat nyitott a hasznosító, spin-off vállalkozások létrehozásának. Ezt célként, feladatként nem kell újra megismételni.
Szükséges viszont a spin-off vállalkozások működését vagy a működésüket akadályozó problémákat elemezni, és a tapasztalatok alapján a szabályozást időről időre felülvizsgálni, ha kell, módosítani.
A stratégia leglényegesebb kérdése a vállalati innováció ügye
Ennek kezelése a tervezetben nélkülözi az érdemi közgazdasági megközelítést. Ezen a területen a K+F költségek alakulásával és a finanszírozási források (állam, vállalat) arányával meghatározni a célokat téves, és zsákutcába viszi a politikát.
A magyarországi K+F ráfordítás háromnegyede a külföldi többségi tulajdonú nagyvállalatoknál realizálódik. Ebben a szektorban működő vállalati kutatóhelyek hasznosak és fontosak a nemzetgazdaság számára, mert kvalifikált, a hazai átlaghoz képest magasabb bérszintű munkahelyeket biztosítanak, korszerű ismeretek szerzésére, nemzetközi kapcsolatok kiépítés-re adnak lehetőséget. Az itt született kutatás-fejlesztési eredmények azonban nem a magyar gazdaságba épülnek be, hanem a nemzetközi nagyvállalatok hálózatában hasznosulnak.
Ennek a tevékenységnek a tudástartalma nem a hazai kutatás-fejlesztés eredményein alapul. Struktúráját a hazai TTI politika érdemben nem befolyásolja.
A gazdaságnak a másik felében, a hazai többségi tulajdonú kis- és középvállalkozások szektorában a K+F ráfordítások legalább egy nagyságrenddel alacsonyabbak a versenyképes fejlődéshez szükséges szintnél. A probléma lényege azonban nem K+F ráfordítások mértékében, hanem a kis-és középvállalkozási innováció egész feltételrendszerében van.
A hazai KKV szektor nem vitatja, hogy kutatás-fejlesztési eredményekre szükség van, de ez önmagában nem elégséges feltétele a versenyképességnek és jövedelmezőségnek. Ezért csak akkor érdemes az új tudásért pénz adni, a vállalkozási célú kutatás-fejlesztésre költeni, ha van esély az eredmény bevezetésére és piaci realizálására.
A 90-es évtized első felében a vállalati K+F ráfordítások sem azért csökkentek tizedükre, mert nem volt rá forrás, hanem azért mert elveszett a technológiaigényes termékek piaca. Jelenleg az a fő akadály, hogy a jellemzően tőkeszegénységgel küzdő kis- és középvállalkozások az innováció piaci bevezetéshez szükséges forrásokat nem tudják előteremteni. Ugyanis minél jelentősebb egy innováció, annál nagyobb költséget kíván a marketingje.
A hazai többségi tulajdonú kis- és középvállalkozási szektort a TTI stratégia szempontjából differenciáltan kell kezelni, és ezen belül legalább három kiemelt csoportot kell megkülönböztetni.
1. A résvállalatok . A szervezeti súlypontképzésben első helyre tesszük a (1) piaci résekben, (2) innovatív termékekkel és szolgáltatásokkal megjelenő, (3) potenciálisan magas hozzáadott értéket realizáló (4) kis- és középvállalkozási csoport működési feltételrendsze-rének javítást. Az ilyen típusú vállalkozások fő problémája, hogy vagyonuk jelentős része vezetőik, munkatársaik tudásában, kapcsolatrendszerében, és más immateriális javakban van. Ezek pedig a banki gyakorlat szerint nem képeznek hitelfedezetet. Így az innováció bármilyen kedvező megtérülést is ígér, a gyors növekedéshez, az innováción alapuló ugrások megvalósításához külső forrás nagyon nehezen szerezhető. Ezért lenne sürgős a kormányha-tározatban előírt intézkedések végrehajtása az innovatív vállalkozások forrásellátásának jelentős javítására. Ezen intézkedések közül legfontosabbnak az innovatív vállalkozások kezelésére szakmailag felkészült, a kockázatok és speciális többletköltségek vállalására feljogosított és megfelelő forrással ellátott garancia intézmény létrehozását tartjuk.
Indokolt továbbá, hogy a hasznosítási célú konzorciális kutatás-fejlesztési projektekben ezek a vállalkozások legyenek a konzorcium vezetői.
2. Inkubációigényes spin-off vállalkozások és találmányok . Az egyetemek, kutatóintézetek kutatás-fejlesztési eredményeiben, az egyéni feltalálók találmányaiban, ötleteiben hatalmas, ki nem használt innovációs tartalék van. Ez annak ellenére állítható, hogy köztudottan alacsony a hazai szabadalmak száma, és a közfinanszírozású kutatóhelyek hasznosítás orientációját nem ítéljük kielégítőnek. Ami az itt említett területeken jellemzően és általában hiányzik, az az egyes témáknak a teljes innovációs folyamatra kitekintő piaci orientációjú menedzselése és a pótlólagos finanszírozási források hozzáférési lehetősége.
Ennek az innovációs potenciálnak a kihasználáshoz elengedhetetlen az inkubáció. A fejlesztés feladatait a Magyar Innovációs Szövetség általkidolgozott nemzeti inkubációs program kitűnően bemutatja. Ennek a funkciónak a lényegée a szakértelem és a pénzforrások összekapcsolása. Az inkubációs segítőnek komplex tudományos, műszaki, gazdálkodási és piaci megközelítéssel, meghatározott felelősséggel és érdekeltséggel mérlegelni, szelektálni kell a feltárt témák között. Rendelkeznie kell olyan saját forrással, amiből gyors egyszerű eljárással, saját döntéssel forrásokat injektálhat az inkubált projektbe, amelyek az innováció termőre fordulása után az inkubációra vonatkozó kétoldalú megállapodás alapján visszatérülnek.
Döntően a fent tárgyalt két vállalkozási szegmensnek az eredményein múlik a magyar gazdaság tudásalapú növekedése.
3. A hagyományos profilú kis- és középvállalkozások versenyképességének feltétele a lépéstartás szakmájuk technológiai fejlődésével. A legtöbb hazai vállalkozás ezt a követelményt felismeri, de a rövidtávú túlélés napi kényszerei mellett sem szellemi, sem anyagi forrásai nem elegendőek ehhez. A beszállító vállalkozások körében a késztermékgyártók vezetésével és igényei szerint szerveződő klaszterek segítséget adnak ahhoz, hogy a beszállítók megfeleljenek a konkrét igényeknek, de nem elegendőek ahhoz, hogy ezek a vállalkozások egyenként vagy egy közbülső részegység-integrátor köré szerveződve önálló piaci szereplővé váljanak, kilépjenek a beszállítói piacra, és ezáltal megszűnjön kiszolgáltatottságuk egy végtermékgyártónak. Ez lenne a feltétele ugyanis a fajlagos jövedelemszint emelésének.
Egyedi K+F projektek végrehajtásához ebben a körben rendszerint nincs elég erő. A technoló-giai fejlesztés alapvető ismeretei, eljárásai ezekben a vállalatcsoportokban jellemzően szak-maspecifikus, közös, prekompetitív igényként jelentkeznek. Ezért ezek kielégítését az igények oldaláról kiindulva, az érdekelt vállalkozások által közösen hozzáférhető szolgáltatásként cél-szerű megszervezni.
Ennek kézenfekvő útja a vállalkozások szakmai érdekképviseleti szervezeteinek kere-tében kiépíteni a szakmaspecifikus tudományos és technológiai információszolgáltatást, majd erre alapozva megszervezni egyes kutatás-fejlesztési feladatok közös megoldását. Ennek ér-dekében a célzott támogatási programokra, kutatás-fejlesztési és gazdaságfejlesztési támoga-tásokra lenne szükség. A legutóbbi évekig az államháztartási törvény tiltotta a szakmai szö-vetségek, mint társadalmi szervezetek támogatását. Az innovációs törvény a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap tekintetében is feloldotta ezt a tiltást, de eddig a technológia-politika és a szakmai szövetségek együttműködésének kiépítése elmaradt.
Összességében a tervezet - jelenlegi helyzetet bemutató - első 13 oldala elfogadható. A stra-tégiai részt pedig, Szövetségünk álláspontja szerint, teljes mértékben át kell dolgozni. Szövet-ségünk - esetleg egy kibővített elnökségi ülés összehívásával - szívesen közreműködik, hogy a gyakorlati életben dolgozó szakemberek véleménye is segítse a stratégia véglegesítését.
