2006. december 21. A MISZ véleménye a gazdasági és közlekedési miniszter által az Országos Érdekegyeztető Tanács részére készített „A kis- és középvállalkozások fejlesztésének koncepciójáról” szóló előterjesztésről Részletek
2006. december 12. A MISZ véleménye "A Kormány középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiájának céljairól és elveiről" szóló kormány-előterjesztés tervezetről Részletek
2006. november 28. Közös nyilatkozat a tudományos kommunikáció erősítésére Részletek
2006. november 22. A MISZ Vezető Testületének véleménye az "Ipari Park" címről és az ipari parkok fejlesztését szolgáló rendszer működéséről szóló 186/2005. (IX. 13.) Korm. rendelet tervezett módosításáról Részletek
2006. november 9. A MISZ támogatja a kutatás-fejlesztésre fordított összeg levonását a szolidaritási adóból Részletek
2006. november 8. Észrevételek a "a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalról és egyes, a kutatás-fejlesztést és az innovációt érintő jogszabályok módosításáról" c. kormány-előterjesztés tervezethez Részletek
2006. november 8. Vélemény a Közép-dunántúli Régió Operatív Programjáról Részletek
2006. november 8. Észrevételek a környezet és energia Operatív Program 2007-2013 egyeztetési változatához Részletek
2006. november 8. Vélemény a Nyugat-dunántúli Régió Operatív Programjáról Részletek
2006. november 8. Vélemény a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 3. változatáról Részletek
2006. október 2. Vélemény a "Felülvizsgált Nemzeti Lisszaboni Akcióprogram a növekedésért és a foglalkoztatásért" című anyagról Részletek
2006. szeptember 15. Vélemény a gazdaságfejlesztési program keretében alkalmazandó biztosítékok körének felülvizsgálatához Részletek
2006. augusztus 30. Vélemény az Új Magyarország Fejlesztési Terv
Foglalkoztatás és növekedés - 2007-2013 második olvasatáról Részletek
2006. augusztus 25. Megjegyzések az "Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv" vitájához Részletek
2006. augusztus 2. Vélemény a "Tudás, Alkotás, Érték", a Magyar Köztársaság Kormányának kutatás-fejlesztés és innováció-politikai középtávú stratégiája a gazdasági versenyképesség ösztönzésére c. anyagról
Részletek
2006. július 13. Vélemény az "Előzetes adalékok a Magyar Információs Társadalmi Charta elkészítéséhez" c. dokumentummal kapcsolatban
Részletek
2006. június 27. Vélemény a Környezetvédelmi Operatív Programról Részletek
2006. május 9. Vélemény a Versenyképes Gazdaság Operatív Program (VEGOP) 2.0. változatáról (2006. április 25.) Részletek
2006. március 9. Vélemény a Versenyképes Gazdaság Operatív Program (VEGOP) tervezett intézkedéseiről Részletek
2006. március 7. Vélemény a kutatás-fejlesztési és technológiai innovációs projektek közfinanszírozású támogatásáról szóló
kormány-rendelet tervezet egyes fejezeteiről Részletek
2006. március 6. Magyar Bálint oktatási miniszter válasza a K+F pályázati rendszer értékelésével kapcsolatban Részletek
2006. február 28. Állásfoglalás a hazai K+F, ill. innováció szükségességéről Részletek
2006. február 27. Szakmai vélemény a VEGOP febr. 9-i változatáról Részletek
2006. február 13. Vélemény
a Magyar Köztársaság tudomány-, technológia- és innovációpolitikai
középtávú stratégiája a versenyképesség ösztönzésére c. tervezetről Részletek
2006. február 3. Észrevételek a Nemzeti Környezettechnológiai Akciótervről
készült kormány-előterjesztéshez Részletek
2006. február 1. A MISZ Vezetősége nevében az alábbi levelet juttattuk el Dr. Magyar Bálint és Dr. Kóka János minisztereknek Részletek
2006. január 31. Vélemény a versenyképességi Operatív Program "draft" változatáról Részletek
A Magyar Innovációs Szövetség Vezetősége dr. Szabó Gábor, általános elnökhelyettes koordinálásával kialakította véleményét
a "Tudás, Alkotás, Érték", a Magyar Köztársaság Kormányának kutatás-fejlesztés és innováció-politikai középtávú stratégiája a gazdasági versenyképesség ösztönzésére (2006-2013) c. anyagról (P26 változat)
1. A P16-os változathoz 2006. február 13-án írásban adott, valamint a 2006. márc. 22-én lefolytatott egyeztetés során szóban kifejtett véleményünk jelentős részének figyelembe vételével kialakított P26-os változat sokat javult a korábbi változatokhoz képest, de sajnos még nem felel meg mindenben egy középtávú stratégia követelményeinek. Kevesebb benne az általánosság, de még ennél is sokkal konkrétabbnak kellene lennie. Pl. Számtalan helyen szerepel a „támogatjuk”, de nem tűnik ki, hogy ehhez milyen források szükségesek és rendelkezésre állnak-e majd. Szükséges kidolgozni az anyaghoz egy költségvetési tervezet mellékletet, hogy a döntéshozók lássák a szükséges ráfordítási nagyságrendeket.
Tehát sokkal konkrétabb intézkedések, akciók, felelősök, határidők, mellérendelt eszközök, projekt szemléletű végrehajtás, ellenőrzési pontok (eredmény, költség), felelősségek és konzekvenciák (csúszás, nem teljesülés esetére) szükségesek egy stratégiai programhoz .
A lisszaboni program, a tudásalapú társadalom, globális kihívások stb. mint helyzetleírás és stratégiai célok természetesen elfogadhatók, viszont itt is eléggé általános a fentiek elérését szolgáló konkrét intézkedési terv. Egyet lehet érteni a regionális fejlesztés koncepciójával (a Budapest-centrikusság fokozatos oldásával) is.
2. A helyzetelemzés az általánosságok szintjén marad, és nem tárja fel a jelenlegi - meglehetősen negatív - hazai helyzet valós okait, sőt igen gyakran felcserélődik az ok és okozat. Erre két kiragadott példa: nem az a probléma, hogy kevés a kutató vagy akár a kutatási eredmény, hanem az, hogy kevés a megrendelő. Annak, hogy a kutató-fejlesztő helyek hatékonysága általában megkérdőjelezhető, vagy a kutatások tényszerűen elaprózottak, az az oka, hogy nincsenek nagy megrendelések, nincsenek nagy projektek. Az ok-okozat felcserélésének az a következménye, hogy gyakran a tervezett intézkedések is félrevisznek.
Az anyag szól a közérdekű kutatás-fejlesztés szükségességéről, de ilyen gyakorlatilag alig lelhető fel a stratégiában. Ennek fontosságára már 2006. február 13-i véleményünkben is felhívtuk a figyelmet.
A multinacionális cégek általában nem hazánkban rendelik meg a K+F tevékenységet igénylő problémák megoldását, és ez a jövőben sem valószínű, hogy lényegesen megváltozna. A magyar kis- és közép-vállalatoknak, pedig a piacra jutás jelent óriási gondot, és egyszerűen nincsen tőkéjük rá.
3. A pályázati rendszerek az "alulról jövő kezdeményezés" pozitív szerepét tölthetik be, de nem csak a kutatóknak kell kitalálniuk, hogy mire van szüksége a gazdálkodó szférának. Piaci célkitűzése, marketing terve, gyártmányfejlesztési terve, technológiája a vállalatoknak van. Ahogy 2006. február 13-i véleményünkben is jeleztük az innovációs törvény szellemének megfelelő, korrekt és átlátható pályázati támogatási gyakorlat kell.
4. Egy másik probléma, hogy az innováció, a piacra jutás, az értékesítés költségigénye nagyságrendekkel nagyobb, mint a K+F folyamaté, és ebben a pályázati rendszer már nem tud támogatást nyújtani. Minden csúcstechnológiában sikeres országban van stabil, hosszú távú K+F piac. Ennek keretében óriási összegű ráfordítással - és igen gyakran burkolt támogatással pl. a katonai költségvetés keretében - segítik az innovációs folyamatokat. (Ezért is meg kell fontolni, hogy milyen összehasonlítási alapot jelentenek a különböző statisztikák.)
A piacra jutás támogatása az innováció területén is kulcskérdés - az anyagban viszont erről nincsen szó. A probléma megoldása összetett, túlmutat egy szűken vett TTI stratégia keretein. A K+F szakasz utáni innovációs folyamat finanszírozásának megoldása elengedhetetlen, de a komplexitás szempontjából csak egy függő változó. A hazai innováció megélénkülése végső soron azon múlik, hogy kialakul-e egy szerves, a hazai erőforrásokra jobban támaszkodó fejlesztéspolitika. Ha az infrastruktúra, a közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, kultúra, közlekedés, védelem, stb.) fejlesztésében a gazdaságpolitika épít a hazai kutatás-fejlesztésre, igényli és alkalmazza annak eredményeit, referencia piacot teremt a számára, akkor ezzel elősegíti a világpiacon ugyan piaci résekben, de a magyar gazdaság számára nagyságrendileg magasabb hozzáadott érték realizálást, és ennek a hozzáadott értéknek a megtartását a hazai jövedelemtulajdonosok kezében. Egy ilyen politika nem csak a már megszületett szellemi termékek hasznosulását segítené, hanem a K+F szektor hasznosítás-orientált kibocsátását is fellendítené.
5. Nyilvánvalóan indokolt az állami szerepvállalás a kutatási infrastruktúra fejlesztésében. Amikor hangsúlyozzuk az internet szerepét, az „információs közmű” (a mindenhová eljutó széles sávú üvegszál) akár tételesen is szerepelhetne. Az államnak ugyanakkor a hosszú távon leggazdaságosabb megoldásokat kell támogatnia (nem a rövid távon olcsó, rossz minőségű, alacsony szolgáltatási színvonalat nyújtó beruházásokat) Konkrét példa: az állami és EU támogatással épülő szélessávúnak eladott WIFI internet hozzáférések kiépítése, optikai kábeles megoldások helyett.
A 3. oldalon az oktatásról megfogalmazott részt sokkal hangsúlyosabban kezelnénk. Az állam meghatározó szerepet játszik az oktatásban, oktatási, képzési struktúrában, és a gazdaság szereplőinek hosszú távú igényeit figyelembe véve kellene a képzési struktúrát alakítania.
A nemzetközileg elismert kutatóbázisok célkitűzésként helyesek, de az óvatos fogalmazás indokolt lenne. A nemzetközileg elismert kutatóbázisok ugyanis legalább több évtizedes múltra tekintenek vissza, a ráfordítás pedig dollárban jelent(ett) milliárdokat! Nem lebecsülendő probléma az sem, hogyan teszünk szert a nélkülözhetetlen, kiemelkedő színvonalú vezető kutatógárdára!
6. A stratégiai koncepció szerint a GDP-arányos állami támogatás gyakorlatilag szinten marad, a vállalati ráfordítás viszont legalább az ötszörösére növekszik. Ehhez alátámasztásra volna szükség, mert eléggé valószínűtlen.
Az anyag egyszerűen megáll a K+F ráfordításokra vonatkozó számmisztikánál. (Nem mentség, hogy az EU is ezt tette, amikor megfogalmazta az irreális 3%-os célját, mint ahogy abban sem nyújt követendő példát, hogy az eltúlzott cél eléréséhez vezető út első lépéseként csökkentek a K+F ráfordítások.) Az erősen vitatható számok mellett semmilyen okot nem látunk arra, hogy miért növelnék a vállalatok drasztikusan K+F ráfordításaikat. (Ráadásul ez nem is a stratégiai célhoz tartozik, hanem egy nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy versenyképes termékekkel szállhassunk be a globális piaci versenybe.) Sajnos nem vették figyelembe a P16 változathoz adott véleményünket (febr. 13.), mely szerint ezen a területen a K+F költségek alakulásával és a finanszírozási források (állam, vállalat) arányával meghatározni a célokat téves, és zsákutcába viszi a politikát.
Az összehasonlítások félrevezetők: Magyarországon nincsen olyan ipari háttér, mint Németországban, Franciaországban, Belgiumban stb., nincsenek meg azok a bizonyos katonai ráfordítások, a különböző utakon államilag támogatott óriás-projektek az Airbus-tól az automatizált városi közlekedésen keresztül a szupervasutakig. Ha Magyarországon el akarjuk érni a GDP 2 %-át, akkor ahhoz jóval több állami pénz kell - nem feltétlenül közvetlen K+F támogatás formájában!
7. A nemzetközi szakirodalomban megtalálható általánosságok mellet jó lett volna végiggondolni a magyar sajátosságokat is. Az anyagban pl. lépten-nyomon találkozhatunk az erők összpontosításával, a szétaprózottság megszüntetésével, a kritikus tömeg elérésével. Az ugyanakkor teljesen nyilvánvaló, hogy magyar gazdaság több mint 50%-át kitevő KKV szektor K+F igényei hosszú távon is szétaprózott piacot jelentenek. Aligha hihetjük, hogy ennek a piacnak az a legjobb kiszolgálása, ha az ország kutatói kapacitását betereljük néhány szuper kutatóintézetbe.
8. A különböző összehasonlítások terén célszerű igen gondosan és óvatosan eljárni. Erre újabb példa: a 6. oldal tetején azt mondja az anyag - nem dícsérőleg -, hogy az 1 lakosra jutó publikációk száma az EU-15 átlagának mintegy fele. Viszont a 4. oldal alján az 1000 foglalkoztatottra jutó kutatók száma az EU-15 átlagának szintén mintegy fele, a K+F ráfordítás meg kevesebb mint fele. Amiből az következik, hogy az egy kutatóra jutó publikációk száma gyakorlatilag megegyezik az EU-15 átlagával, a fajlagos bekerülési költség meg jobb annál, ami egyrészt szép eredmény, másrészt a jövedelmi viszonyok és az egyéb ráfordítások ismeretében nálunk egy publikáció az ötödébe kerül, mint az EU-15 átlagában. A félrevezető az, hogy a publikációk száma keveset mond.
9. A II. prioritás B). pontja a közfinanszírozású kutatóintézeti hálózat megreformálásáról szól. Természetesen fontos a teljesítmény-elv és a hatékonyság-orientáltság, de 18 év után végre döntésre kell jutni az alaptámogatás kérdésében, mivel a világon nincsen olyan kutatóintézet, amely csak teljesítményfinanszírozás-alapon gazdálkodik. Az sem triviális, hogy mit nevezünk teljesítménynek és hatékonyságnak, és az sem, hogy ki tűzi ki azokat a feladatokat, aminek a hatékonyságát utólag mérjük.
10. A IV. prioritás (Kutatás-fejlesztést és innovációt ösztönző gazdasági és jogi környezet) kritikus terület. A kutatás-fejlesztés szabályrendszerének továbbfejlesztése, a pályázati támogatási rendszerek normálissá tétele, a vállalkozás-alapítás és a tőkebefektetés támogatása nem 2013-ig terjedő stratégiai feladatok. Ezek a feladatok másfél éve azonos szövegezésben szerepelnek kormányhatározatban. Azért, mert másfél év alatt semmi sem történt, nem válnak automatikusan stratégiai feladattá.
Ezek a feladatok egyébként formailag sem tartozhatnak a stratégiai prioritások köz, hanem már a célok eléréséhez vezető eszközrendszerek közé.
Ráadásul az említett feladatok nagyon gyorsan megoldhatók lennének, ha valóban a kormány intézkedne, és a bürokratikus akadékoskodást megszüntetné. Milyen elhárítandó akadályok lehetnek a kutatóhelyek spin-off alapításában, amikor az innovációs törvény ezt tételesen engedélyezi? Az Államháztartási törvény és a 217-es kormányrendelet, illetve az igen szerencsétlenre sikerült Együttes rendelet paragrafusainak harmonizálása nem hét éves stratégiai feladat!
11. Egy kutató elsősorban akkor lesz szabadalom-tudatos, ha a szabadalmat el lehet adni. Ha nem lehet eladni, akkor a szabadalom egy szám a statisztikában. A szabadalmak számát az USA-val nem lehet összehasonlítani, egyrészt mert az USA szabadalmi jog alapvetően eltér a hazaitól, másrészt az USA óriásvállalatai (pl. az IBM) ezrével szabadalmaztatnak olyan dolgokat, melynél nem a szabadalmi oltalomra van szükségük, hanem arra, hogy nehogy valaki más szabadalmaztassa. A multik gyakorlatilag nem vásárolnak szabadalmat magyar kutatóhelytől - ez a nagy cégek többségénél ellenkezik a corporate policy-val. A hazai kis- és középvállalati kört illetően pedig visszajutunk a piacra jutás problémaköréhez.
A szellemi termék kérdéskörrel vannak egyéb problémák is. Mind a hazai, mind az EU-pályázatoknál követelmény, hogy vállalat(ok) is vegyenek részt a pályázatban hasznosítási célból. Ezek a vállalatok azzal kezdik az alkut, hogy a szellemi termék az övék (lásd corporate policy). Létezik egy rossz koncepció is, mely szerint a 15 tagú konzorcium impozánsabb, mint a 3 tagú. Eredményképp a szellemi termékből mindenkinek csak töredékek jutnak, áttekintése esetleg a projektvezetőnek lehet, előle viszont a másik 14 tag sokszor eltitkolja a lényeges részleteket.
Budapest, 2006. augusztus 2.
Összefoglalva javasoljuk észrevételeink figyelembevételével az anyag (P26) kiegészítését, továbbfejlesztését.
