2003. november 11. Vélemény a kkv-k iparjogvédelmi tevékenységének
erősítését célzó átfogó intézkedési tervvel kapcsolatban Részletek
2003. október 6. Az ipari parkok közép- és hosszútávú fejlesztési stratégiája, különös tekeintettel a regionális fejlesztési programokra és az azokhoz kapcsolódó várható EU támogatásokra Részletek
2003. október 3. Állásfoglalás a Kutatási és Technológiai Innovációs
Alapról szóló törvénytervezetről Részletek
2003. szeptember 10. Kohéziós Alap Keretstratégia tervezete Részletek
2003. június 3. Összefoglaló a kisvállalatok európai chartájának 8. pontjához Részletek
2003. március 26. Állásfoglalás a kutatás-fejlesztésről és az innovációról
szóló törvénytervezet koncepciójáról Részletek
2003. február 25. Az innovációs törvény szakmai koncepciójának kidolgozására vonatkozó kérdőív Részletek
Az előterjesztés tartalmazza a magyarországi környezetvédelmi ágazat nagyságrendi helyzetelemezését – pl. „1. táblázat: Csatornahálózat és szennyvízkezelés Magyarország megyei jogú városaiban, 1999-ben” – és ennek alapján meghatározza a stratégiát.
Az előterjesztésből nem derül ki, hogy a helyzetelemzés – mint állapotfelmérés – melyik időszakra, időpontra vonatkozik. Az említett 1. sz. táblázat 1999-es dátuma azt sugallja, hogy az előterjesztés skaláris adatai ezen időszak, időpont jellemzői. Felvethető kérdés, hogy egy ilyen adatbázisból 2003. áprilisában kidolgozott stratégia mennyire van összhangban egymással?
A „II. Háttér” fejezet 2. pontja szerint a II. Nemzeti Környezetvédelmi program 2003. és 2008. közötti koncepcióját a Kormány 2001-ben fogadta el. Vélelmezhetően ennek a koncepciónak a bázisát jelenthette pl. az 1999-re vonatkozó előzőekben említett táblázat. Felvethető kérdés, hogy ilyen előzmények mellett van-e szükség új stratégia kidolgozására, illetve van-e összhang – kontinuitás – a megelőző stratégiákkal, illetve szükségszerű-e ilyen gyakorisággal „stratégiák” kidolgozása?
A IV. fejezetben megfogalmazott stratégiai célok és akcióprogramok – sajnos – hosszú évekkel korábban is megfogalmazhatók voltak és félő, hogy aktualitásukat hosszú-hosszú évek múltán sem veszítik el.
Az akcióprogramok – legalábbis nagyságrendileg – kifejezik a Környezetvédelem szükségszerűen interdiszciplináris jellegét, azonban a tervezési időszak projektjei az akcióprogramok szűk körét fedik le.
Az előterjesztés a helyzetelemzés és az akcióprogramok során is említi a levegőminőség szükségszerű javítását – különösen nagyvárosi forgalom, mint szennyező forrás –, azonban az előterjesztés nem foglalkozik útépítéssel, koncepció szintjén sem, és a nevesített projektek egyikét sem sorolja ehhez az ágazathoz. Vélelmezhető, hogy a nitrogénoxidok egészségügyi hatása nem marad el a nem megfelelő minőségű vizek egészségügyi hatásától.
Itt jegyezzük meg, hogy téves következtetéseket indukálhat a „Helyzetelemzés” azon mondata, mely szerint „Magyarország környezetvédelmi beruházásainak szintje a GDP arányában éppen csak alatta marad az EU átlagának.”
Ezen mutató „értelmét” megvilágítja ugyanazon oldal – 10. – „A szennyvízkezelés állapota” megnevezésű pontban tett megállapítása, mely szerint: „Csupán a lakások 31,6 %-a csatlakozik közvetlenül valamely szennyvíztisztítóműhöz, ami messze elmarad az EU átlagától.”
A környezetvédelem szükségszerűen komplex értelmezése megköveteli a környezettudatosság növelését, melynek egyik eszköze az oktatás, mint ebben a vonatkozásban alrendszer integrálása a környezetvédelmi stratégiába és akcióprogramba tényleges és konkrét tematikák alkalmazásával.
A környezettudatos nevelés további eszközeiként kellene alkalmazni a médiákat és a reklámot is. Az egocentrikus életszemlélet és –vitel (Konrád György úr esete a lágy drogok engedélyezésével) helyett az ökocentrikus életszemléletet és –vitelt kellene iniciálni, mert ez teremtheti meg az „ego” számára – a stratégiában is megfogalmazott – élhető és élvezhető környezetet.
Amennyiben a stratégia – taktika – cselekvés hármas egységének valamelyik eleme sérül vagy hiányzik az adott program tényleges eredménye vagy csökken, vagy annulálódik. Mintha erre lenne példa a „Városi környezetminőség akcióprogram” egyik programja, a városi zöldterületek védelme, arányuk növelése, állapotuk javítása.
Az egyébként rendkívül helyes célkitűzéssel szemben a „cselekvés” szintjén ezzel kifejezetten ellentétes tendenciák – és sajnos tettek tapasztalhatók, amelyeket a vonatkozó statisztikák is alátámasztanak.
A célok megfogalmazásán túlmenően meg kell határozni a célok érvényesítésének eszközrendszerét, különben a „cselekvés” szintjén fennmaradnak a mai állapotok.
Az előterjesztés a hulladékgazdálkodási ágazattal kapcsolatban stratégiai szinten üdvözlendő megállapításokat tesz, pl. 13-14. oldalak „… a fejlett hulladékgazdálkodási módszerek” (a lerakásnál modernebbek) nem terjedtek el széles körben.”
A 27. oldal 2.4 Hulladékgazdálkodás utolsó mondata: „A nem újrahasznosítható, égethető hulladék energetikai célra történő hasznosítását előnyben kell részesíteni a hulladéklerakással szemben.”
A helyesen megfogalmazott stratégiai célok és a vonatkozó „cselekvés” ugyanakkor, mintha nem ugyanazon előterjesztésben szerepelnének. A felsorolt projektek – hulladékgazdálkodási projektek – kizárólag lerakó projektek, égetőmű kizárólag a tartalék listán szerepel Sopron és Eger közelében opcióként, amelyek költségeit ugyanakkor az összköltség nem tartalmazza.
Ha a cselekvés szintjén konzerváljuk, sőt újratermeljük a bírált gyakorlatot, akkor hogyan és mikor valósíthatók meg a helyesen kitűzött stratégiai célok?
Az előterjesztés nem teszi érthetővé, hogy a „Győr és Sopron városok regionális hulladékgazdálkodási rendszerének kiépítése” tárgyú projekt – összesen 147 település – keretében a regionális égetőmű Sopron közelében – és az ország határ közelében – épülne, azaz többek között Győr város hulladékát kellene Sopronba szállítani? Ugyanakkor a hulladéklerakó telep Győrben épülne.
Az EU gyakorlata szerinti elvet kellene alkalmazni, mely szerint – az egyéb feltétek megléte esetén – égetőmű ott épül, ahol a mértékadó mennyiségű hulladék keletkezik, csökkentve ezáltal a környezetszennyező szállítást és csökkentve ezáltal a beruházás és üzemeltetés költségét is.
Az égetőművek indokoltságát növeli a szigetelés nélküli lerakók felszámolása is, ellenkező esetben az ilyen lerakókból a hulladékot át kell szállítani a szigeteléssel ellátott lerakókba, amely a környezetszennyezésen túlmenően jelentős mértékben megnöveli a beruházás bekerülési költségét is.
Az előterjesztés nem ad magyarázatot arra, hogy a hulladékgazdálkodási fejezetek miért kizárólag a kommunális hulladékokkal foglalkoznak az ipari és/vagy veszélyes hulladékokkal pedig nem?!
Az előterjesztés stratégiájában és különösen projektjeiben a tradicionális, „vízügyi” és „hulladéklerakó” dominanciát jeleníti meg és viszi tovább.
A pénzügyi források fejezetnél felvethető kérdés, hogy az önkormányzatok – feltételezve a jogkövető magatartást – képesek-e biztosítani a teljes támogatható összeg 10%-át?
