2003. november 11. Vélemény a kkv-k iparjogvédelmi tevékenységének
erősítését célzó átfogó intézkedési tervvel kapcsolatban Részletek
2003. október 6. Az ipari parkok közép- és hosszútávú fejlesztési stratégiája, különös tekeintettel a regionális fejlesztési programokra és az azokhoz kapcsolódó várható EU támogatásokra Részletek
2003. október 3. Állásfoglalás a Kutatási és Technológiai Innovációs
Alapról szóló törvénytervezetről Részletek
2003. szeptember 10. Kohéziós Alap Keretstratégia tervezete Részletek
2003. június 3. Összefoglaló a kisvállalatok európai chartájának 8. pontjához Részletek
2003. március 26. Állásfoglalás a kutatás-fejlesztésről és az innovációról
szóló törvénytervezet koncepciójáról Részletek
2003. február 25. Az innovációs törvény szakmai koncepciójának kidolgozására vonatkozó kérdőív Részletek
Az innovációs törvény szakmai koncepciójának kidolgozására vonatkozó kérdőív
Az adatszolgáltatás a 198/2001 (X.19.) Korm. rendelet alapján önkéntes.
A válaszadó személye névtelen marad.
Általános információk a válaszadóról
Szakterület megnevezése:innováció
A válaszadó munkahelyének típusa (kérjük, hogy jelölje X-el a választ): Felsőoktatási kutatóhely MTA kutatóintézet/tanszéki kutatócsoport Más állami kutatóintézet Vállalat Egyéb X
Vállalati munkahely esetében a cég nagysága (kérjük, hogy jelölje X-el a választ) 0-9 fő 10-49 fő 50-249 fő 249 fő felett
KÉRDŐÍV
Milyen problémákat, megoldandó feladatokat lát, és milyen – jogszabályok által is kezelhető javaslatai vannak az alábbi területeken?
1. A kutatás-fejlesztés eredményeinek hasznosítása, a közfinanszírozású kutatóhelyek és a vállalkozások együttműködése
A kérdés feltételezi a kutatás-fejlesztés egységes értelmezését, amely azonban nem triviális. A választ ezzel együtt a gyakorlatban szokásos felfogásával tárgyaljuk, és úgy fogjuk fel, hogy a kérdés a különböző helyeken meglévő kutatás-fejlesztési bázis gyakorlati hasznosulására irányul. A problémakört célszerű általánosabb keretben tárgyalni, amelynél tekintettel vagyunk arra, hogy Magyarországon a K+F szektor két meghatározó szektora az akadémiai kutatóintézetek és a felsőoktatási kutatóhelyek köre. A korábbi harmadik, az ipari K+F intézeti hálózat nagymértékben összezsugorodott, bár természetesen létezik (Bay Zoltán és más is).
A K+F folyamatára úgy tekintünk, mint minden értéktermelő tevékenységre, hogy t.i. van egy a) feladatkitűzési szakasza, aztán b) maga a feladat végrehatása, majd c) az eredmény értékesülése. Ezeket a K+F hálózat különböző szektorainál külön-külön kívánatos elemezni, mert a fontos közös vonások mellet lényeges specifikumokkal is foglalkozni kell. Tapasztalatok közvetlenül elsősorban a felsőoktatási kutatóhelyekről származnak, de több jele van annak, hogy az e területről nyert információk alapján levonható következtetések általánosíthatók.
a) A K+F célkitűzések meghatározása - némi leegyszerűsítéssel - a K+F bázis és a gazdaság szereplőinek kapcsolati kérdése. A rendelkezésre álló információk szerint ez a nagy vállalatok körében szerény ugyan, de még elfogadható, azonban a közép- és kisvállalati körben gyakorlatilag alig létezik. A gazdaságból hiányzó kutatási igényt aztán gyakran maga a kutatóhely próbálja kitapintani, de az ilyen módon kialakuló K+F témakör még eredményes, alkotó tevékenység után is csak töredékesen, lassan és nagy nehézségekkel hasznosul a gazdaságban. Ezen a hídképző szervezetek tevékenységének felfuttatásával lehet csak javítani, amely szervezeti (vállalkozói) kör később piaci alapon is működőképes lesz, de a következő néhány évben az állami támogatás a feltétlenül szükséges fejlődéshez nélkülözhetetlen.
b) A K+F munka folyamata is komplex kérdéseket vet fel, hiszen a bázis emberi, eszközbeli és financiális helyzetét is érinti, méghozzá másként az MTA-nál és másként a felsőoktatási kutatóintézeteknél. A három fázis közül még ez tekinthető a leghatékonyabbnak, minimális pénzből igen jelentős kutatási tevékenység folyik Magyarországon.
c) Az eredmények hasznosulásánál ismét a kooperáció a meghatározó, amely azonosan jellemezhető, mint a) esetében. Még a nagyvállalati körben is, amely van ugyan K+F, esetenként jelentős, de a több okra visszavezethető autarchiára törekvés miatt a közfinanszírozású kutatóbázis igénybevétele csak másodlagos, ha nem még szerényebb (lásd az OM megbízásából a GKI által készített legfrissebb elemzést "Innovációs környezet a magyar vállalatbirodalmakban" megállapításait), így az e vállalati körben jelentkező - nem ritkán jelentős - K+F siker sem az itt vizsgált bázishoz kötődik.
Az évről-évre meghirdetett innovációs nagydíj pályázatok is bizonyítják, hogy a megvalósított innovációk kevesebb mint 20%-a valósul csak meg belföldi technológia transzfer révén.
Összességében ki kell jelenteni, hogy a hazai közfinanszírozású kutatóhelyek tevékenysége a magyar gazdaságnak csak igen csekély szegmensét érinti, így hatása gyenge.
Általános benyomásunk, hogy a K+F szféra – több magyar felmérésben is felismert – hiányosságai, szűkös támogatása, továbbá az ötletek kidolgozói és alkalmazói közötti kapcsolat gyengesége, a szerzői jogok és az iparjogvédelem gyakorlati érvényesítési nehézségei, valamint a technológiai transzfer segítésének hiányosságai jelentősen csökkentik a vállalkozások (értsd KKV-k) innovációs tevékenységének a hatékonyságát.
Széles körben kellene inspirálni és támogatni a társult K+F tevékenységet. A társult (matching) projekt azt jelentené, hogy a több vállalkozást, esetleg teljes szektort érintő K+F tevékenységet konzorciumba tömörülten kellene végrehajtani. A konzorcium tagjai közösen finanszíroznák a kutatást-fejlesztést és közösen élveznék annak eredményeit is. (A 6. Keretprogram erre külön pályázati lehetőségeket is nyújt, ilyen esetekben közös lenne a szabadalom tulajdonlása is.) A konzorciumba belépő állami kutatóhelyek, egyetemek költségeit az állam erre a célra nyitott keretből, „kockázati tőke” jelleggel támogatná. Azaz lehetővé tenné, hogy a közösnek minősített eredmények tulajdonjogát az eredmény elérésében részt vett kkv-k később természetesen névleges értéken „kivásárolják”.
Lehetővé kellene tenni (újfent) a költségvetési kutatóhelyek részvételét korlátozott felelősségű gazdasági társaságokban. Ez feltétele annak, hogy egy befektető vagy egy nyugati cég együttműködjön a K+F-eredmények hasznosításában.
2. A tudományigényes, innovatív kis-és középvállalkozások növekedési lehetőségei
Vizsgálataink szerint az innovatív kis- és közepes cégek egyharmadának továbbra is nehézségeket okoznak a korlátozott tőkefelhalmozási lehetőségek, valamint a tőkepiac fejletlensége miatt (az üzleti „angyalok”, kezdő vállalkozásokat támogató pénzügyi alapok stb. hiánya) a legszükségesebb fejlesztések finanszírozása is. Az indulótőke-probléma súlyát a relatívan hosszú idejű innovációk erőteljesen fokozzák, amit egyrészt a nemzetközi versenytársaknál megszokott fejlesztési adókedvezmények hiánya, másrészt a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok korlátozott érvényesítési lehetősége, illetve az ezen a téren a kkv-kat az agresszív piac felől érő hatások összessége magyaráz.
A magyar kkv-k közül a nemzetközi gyakorlattól (mintegy 10-15 %) eltérően csak 2-3% foglalkozik eredeti ötletek megvalósításával, azaz hozzávetőlegesen 2 ezer ilyen kis/közepes vállalkozásunk van, amelyeknek az ilyen irányú tevékenységét kiemelten kell támogatni. Fontos volna a K+F adókedvezmények további növelése, az innovációs kockázatának megosztása, valamint támogatási keretet kellene nyitni elsősorban a szabadalmaztatható ötlettel rendelkező kkv részére, hogy piacelemzési, marketing és technológiai élettartambecsléssel foglalkozó szakértelmet vásárolhassanak. Ezenkívül térítésmentes tanácsadással és anyagi támogatással kellene segíteni őket a szerzői jogok és főleg az iparjogvédelem alkalmazásában és érvényesítésében. Végül szélesebb körben kellene támogatni a nonprofit jellegű (alapítványi) kutatási tevékenységet.
3. A kutatás-fejlesztés állami finanszírozása a költségvetési szektorban és az ezzel kapcsolatos szabályozás
Az alapvető problémák a következők: a támogatások szétaprózottak. A pályázatokkal kapcsolatos adminisztráció rendkívül nehézkes, a támogatások elosztásánál, a költségvetési támogatásoknál dominál az egyenlősdi minden területen beleértve a közalkalmazotti törvényt is,
Fontosnak tartjuk, hogy a K+F ráfordítások összességében növekedjenek, de jelentősen növelni kell az alkalmazott, ill. piac közeli kutatások arányát, amely ebbe az irányba ható érdekeltség állami eszközeivel serkenthető (lásd 5. pontot).
Koncentrálni kell a K+F-támogatást, egy állami intézménynél legyen az összes K+F-pénz, és a főhatóságok egyeztessenek a perspektivikus igényeikről.
El kell hárítani az összes mesterséges akadályt a K+F-finanszírozása elöl: adminisztráció, államháztartási törvény.
Javasoljuk, hogy a kutatás-fejlesztés állami finanszírozásában különüljön el az alap- és az alkalmazott kutatás támogatása. Az ezekhez kapcsolódó pályázatok bíráló bizottságaiba nagyobb számban kellene vidéki (nem fővárosi) szakembereket bevonni mert a fővárosiak jelentős túlsúlya ezekben a bíráló bizottságokban azt eredményezte, hogy a kutatási-fejlesztési erőforrások megszerzéséért folyó versenyben a vidéki kutatóhelyek és vállalkozások nagyon rossz pozícióban voltak. Javasoljuk a bíráló bizottságokban bizonyos területi vagy regionális szempontok figyelembe vételét.
4. A kutatás-fejlesztés és az innováció állami támogatása a gazdaság szférájában és az ezzel kapcsolatos szabályozás
Szükséges a jelenlegi kockázatitőke-törvényünk megújítása. A megújítás célravezető alapelve: a jó növekedési képességű vállalkozások tőkéhez jutási esélyeinek javításához elsősorban nem a tőkét kell befektetésre ösztönözni, hanem a vállalkozásokat kell olyan szintre emelni, amely elérésével vonzó befektetési célponttá válnak a befektetők számára, s ehhez kell felhasználnunk a közösségi eszközöket és erőforrásokat is. A kockázatitőke-piacon ugyanis a kínálat erős, tehát a keresletet (vállalkozásokat) kell erősíteni. A kockázatitőke-törvényünk megújításánál a törvény nevesítse a közszféra részvételét és feladatait a jó növekedési képességű vállalkozások tőkéhez jutási esélyeinek javításában, és azokat az eszközöket, amelyekkel a közszféra segíti azok kockázati tőkéhez jutását.
Ki kell munkálni a megfelelő kormányzati intézkedéseket és eszközöket, amelyekkel előmozdítható az üzleti angyalok bekapcsolódása a kisebb magyar vállalatok finanszírozásába és fejlesztésébe. Az üzleti angyalok fontos és hasznos szerepére jó példa a Magyar Innovációs Szövetség és az Innostart Alapítvány által működtetett Üzleti Angyal Klub.
Hasonlóképpen ösztönözni kell a vállalatközi fejlesztőtőke-befektetéseket, amelyek már számos fejlett országban a vállalkozás fejlesztés és az innováció nagy gazdasági jelentőségű eszközének bizonyultak.
5. A kutatás-fejlesztés közvetett (adózási, stb.) ösztönzői
Különösen fontosnak tartjuk a közvetett eszközök (pl. adókedvezmények) alkalmazásának fokozását. Ezek a támogatási formák a leggyorsabbak ill. leghatékonyabbak, mert a pénz ott marad a vállalkozásoknál, nem kell újraosztani. Márpedig a gyors támogatás egyben több támogatást is jelent.
A K+F-adókedvezmény fontos ösztönző, növelni kell. A gyorsított amortizáció is hasznos, amelyre szükség van.
Fontos lenne a K+F tartalék-képzés lehetőségének megteremtése.
6. A kutatás-fejlesztés humán erőforrásainak fejlesztése, a kutatói mobilitás
Magyarországon a munkaerő mobilitása általánosságban is gyenge, ezen kívül még gyengébb a kutatói mobilitás. Az általános hátráltató tényezőkön túl (kevés alkalmas bérlakás stb.) az utóbbi azzal van szoros összefüggésben, hogy a kutatás területén az ún. egyutas karrierlehetőség van túlsúlyban, azaz az előrejutás főleg egy munkahelyen lehetséges. Ennek egyik nyilvánvaló oka, hogy pl. az egyetemi vezető (pl. tanszékvezetői) állásokat általában – benyomásunk szerint – formális pályázat útján töltik be.
Fontos volna a K+F „piacosításában” sikeres kutató–menedzserek létszámának a növelése, továbbá az állami finanszírozású K+F helyek (kutatóintézmények, egyetemek) vállalkozói típusú K+F tevékenységének a jelentős liberalizálása. Lehetővé kell tenni, hogy pl. az egyetemi tanszékek a vállalkozásoknál megszokott feltételekkel tudjanak K+F szerződéseket kötni és végrehajtani.
Ösztönözni kellene az állami finanszírozású K+F tevékenységet folytatókat az eredmények kommercializálására. Ha egy kutató vagy kutatócsapat formálisan is vállalkozást indítana, azt nem akadályozni, hanem támogatni kell, pl. úgy, hogy az első néhány évig (pl. 3-5) legyen visszatérési lehetőségük a kutatóknak egy esetleges vállalkozói kudarc esetén.
Jelentős gondot okoz a kutatóhelyeken és a kutató egyetemeken a kutatói és egyetemi oktatói kar nagymértékű elöregedése amely elsősorban az innováció szempontjából fontos szakterületeken jelentős. Ennek oka elsősorban az érintett személyek anyagi és erkölcsi megbecsülésének évtizedek óta fennálló hiánya, amelyen sürgősen változtatni kell.
Az alacsony és az esetenként szélsőséges bérkülönbségek az állami és a vállalati bérek között akadályozzák a mobilitást.
A Mecenatúra pályázat kereteit szélesíteni kell. Növelni kell az elnyerhető összegeket, lehetőséget kell adni arra, hogy egy pályázaton belül több jogcímre is pályázhasson a kutató mobilitásának javítása érdekében.
7. A kutatás-fejlesztés kormányzati, stratégiai szintű irányítása és annak intézményrendszere
Az innováció-politika irányításáért felelős intézménynek a terület kiemelkedő fontosságához méltó kormányzati - helyettes államtitkárságnál magasabb – besorolást kell kapnia.
Realitásérzékkel rendelkező kutatásirányítás és koncepció kell - nem a nagy dolgokat kell támogatni, hanem az apróbb, eredeti ötleteket, a "réseket".
A K+F és az innováció irányítási, koordinálási feladatát hatékonyan egy Felsőoktatási és kutatás-fejlesztési minisztérium biztosíthatná. Első lépésben a jelenleg K+F helyettes államtitkárság önálló intézménnyé szervezését javasoljuk, tárca nélküli miniszter vezetésével. Ennek a minisztérium szintű intézménynek a felügyelete alá kell helyezni az összes u.n. tudománnyal, kutatás-fejlesztéssel, innovációval kapcsolatos (háttér) intézményeket (pl. szabadalmi-, mérésügyi-, minőségügyi-, információs- és szabvány- hivatalokat stb.) is. A teljes hazai tudományos élet és innovációs szféra szempontjainak és gazdaságpolitikai érdekeinek egyeztetése érdekében működtetni kell a miniszterelnök irányításával egy K+F kormánybizottságot.
8. A végrehajtás intézményrendszere
Egységes rendszerbe kell foglalni az állami támogatással működő háttérintézményeket, az ún. hídképző intézményeket, valamint a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos pénzügyi alapokat. A feladat végrehajtását a regionális innovációs központok hálózatát működtető és összefogó, támogató Nemzeti Innovációs Ügynökségeknek kell végezni. Az egész ún. „végrehajtó szervezet, rendszer (innovációs központok és ügynökség) a minisztérium szintű K+F intézmény irányítása alatt működjön.
Biztosítani kell a civil szerveződésű szakmai szervezetek véleményformáló, döntés-előkészítő szerepét.
Az OMFB-t át kell alakítani egy országos tudományos és innovációs bizottsággá, amelyet a K+F Kormánybizottság háttérintézményeként működtethetne. Mindkét szervezet titkárságát a K+F minisztérium-szintű állami szervezethez kell kapcsolni.
Létre kell hozni továbbá az ország gazdasági fejlődését jelentősen gyorsító tudományterületeken állami és vállalkozói pénzalapokból alkalmazott kutatásokra alkalmas kutatóintézeteket vagy kutatóhelyeket, ill. technológiai központot vagy központokat, amelyek a technológiai transzferek segítésén túlmenően döntően a kis- és közepes vállalkozásoknak K+F igényét, technológiai korszerűsítését, ill. fejlesztéseket biztosítanák.
9. A szellemi tulajdon védelme és hasznosítása a kutatás és fejlesztés területén
Felméréseinkből kiderült, hogy a kutatói teljesítmények közt – kiemelten a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok korlátozott érvényesítési lehetőségei miatt – túlzottan sok az olyan alapkutatási eredmény, amely a scientometria tanúsága szerint eléri ugyan a világszínvonalat, de az ehhez szükséges alkalmazott kutatások hiánya következtében a hazai cégek korszerűsítési törekvéseit nem segíti és a GDP-hez sem járul hozzá.
Felmérésünk további tapasztalata, hogy sok kkv bár ismeri a szerzői jogokat és az iparjogvédelem lehetőségeit, nem élnek azokkal, mert csak idő előtt felhívnák a figyelmet az új termékükre és véleményük szerint nem tudnák a nagy, tőkeerős (gyakran külföldi) vállalatokkal szemben megvédeni magukat.
Éppen ezért létre kellene hozni egy olyan központi irodát, amely hivatalból segítene megvédeni a magyar K+F eredmény tulajdonosainak érdekeit. Az iroda idővel a befolyó kártérítésekből, vagy az esetleges egyezségek után beszedett jogdíjakból (a munkájáért felszámítható díjakból) önfenntartóvá válna. A központ jogi segítséget nyújthatna a felvásárlás célpontjává vált kisebb vállalkozásoknak, illetve bizonyos határokon belül felléphetne az ipari kémkedés jellegű tevékenység ellen is.
Csökkenteni kell a szabadalom-fenntartás költségeit, és a szellemi tulajdonhoz kötődő javak adóterheit is.
10. A nemzetközi és EU együttműködésekkel kapcsolatos állami felelősség a kutatás és fejlesztés területén
Segíteni kellene a kijutást a világpiacra - ez a high-tech területen ma az USA-t és Japánt jelenti. Az USA-ban kellene finanszírozni innovációs parkot, jogi tanácsadást, képviseleti irodákat, amit egy magyar középvállalkozás sem tud megfizetni.
Kormányzati szintű feladat lehetne, megszerezni amerikai magyar szervezetek, különböző alapítványok, ottani kormányzati szervek támogatását.
A nemzetközi projektekben való részvételt, elsősorban az EU 6 keretprogramban való részvételt nehezíti , hogy az ilyen kutató munkáért az egyetemi oktatók és kutatók honoráriumban nem részesülnek. Szükséges lenne egy co-finanszírozási rendszer bevezetése ahhoz hasonló módon ahogy az Európa néhány országában (pl.: Ausztria, Finnország) már létezik. Az ilyen fajta co-finanszírozás minden bizonnyal jelentősen növelné a nemzetközi és európai projektekben való magyarországi részvételt.
Nemzetközi projektekhez a saját erő biztosítására alapokat kell létrehozni.
11. A közvélemény tájékoztatása a tudomány és technológiapolitika céljairól, eszközeiről és eredményeiről
A közvélemény tájékoztatása, a tudomány és technológia politikai eredményeket illetően fontos. Ezért a tudomány és technológiapolitika céljairól és eredményeiről a közvélemény tájékoztatását a jelenleginél lényegesen magasabb szintre kell emelni. Ebből a szempontból példamutató a Mindentudás Egyeteme. Hasonló tájékoztatások sorozatát kellene elindítani az innováció és alkalmazott kutatás területén az írott és elektronikus sajtóban. A közvélemény jelenleg sajnos nagyon szerény mértékben tájékozott az innováció és a kutatás-fejlesztés eredményeiről. A jó értelemben vett tömegkommunikációs „hadjáratot” országos és regionális szinten egyidejűleg kell kezdeni és folyamatosan fenntartani.
12. Egyéb javaslat, megjegyzés
Szóvá kell tenni azt a tényt, hogy a feltett kérdések túlnyomó többsége a kutatásra-fejlesztésre vonatkozik, az innováció egyéb fázisai, oldalai csak igen szerényen vannak képviselve. Az innovációs törvény súlypontjának gazdasági szempontból feltétlenül a kérdőívben gyengén érintett innovációs területekre kell esnie!
Az innovációs törvénynek meghatározóan humán centrikusnak kell lennie, abból következően, hogy Magyarországon az innováció fellendülésének alfája és omegája a humán erőforrás. Ez egyaránt jelenti a konkrét tudást, a tudásra való igény felismerését és vállalását és olyan szemléletet széles vállalkozói körökben, hogy a boldogulásuk alapfeltételéről van szó. Ebből következően a törvénynek a foglalkoztatás esélynövelésével is érdemes foglalkoznia.
Vissza kell állítani a tudomány és a K+F területén (konferencia szervezés, stb.) az ÁFA-mentességet.
